Sokszor megfordul a fejemben, hogy klasszikus receptet feltegyek-e egyáltalán, hiszen egyrészt ahány ház annyi szokás, másrészt ezer helyen fent van már a neten. De mivel én is azért döntöttem úgy, hogy borsófőzit csinálok, mert megláttam egy képen, gondoltam hátha hozzám hasonlóan ötletet ad valakinek. 🙂 Hétköznap szinte mindig egyszerű ebéd van nálunk, gyakran nyúlok a hagyományos, bevált és gyorsan elkészülő receptekhez és inkább a ráérősebb hétvégéken szoktam kísérletezni. Ez a borsófőzelék recept azok közé tartozik, amik benne vannak a konyhapolcon fekvő, kézzel írt kis receptes füzetemben (ami az egyik legnagyobb kincs a konyhánkban 🙂 ).
Kevés klasszikus magyar étel van szerintem, amire azt mondhatjuk, hogy szinte bármelyik diétába beilleszthető, de a hortobágyi húsos palacsinta ilyen. Mindenki kicsit változtat az elkészítésén, a lényeg az, hogy pirítsuk le a húst és jól ízesítsük a szaftot, a többi adja magát. 🙂
Vannak napok, amikor nincs kedvem vagy lehetőségem sok időt tölteni a konyhában, sőt néha csak plusz kötelezőnek érzem a főzést. Ilyenkor nyúlok a jól bevált klasszikusokhoz és ezt se nevezném kifejezetten büntetésnek, mert amúgy mindent imádunk. 😀 A rakott brokkoli nálam benne van a top 10-ben, de igazából bármelyik rakott étel. A klasszikust is mindenki más arányokkal készíti, nálunk inkább több zöldséggel, kevesebb hússal, basmati rizzsel, jó szaftosan készül. Kalória-és tápanyagtartalmában egy tökéletes ebéd, a zsírtartalmán még lehet spórolni, ha sovány tejfölt, vagy tejföl és natúr joghurt keverékét tesszük a tetejére. A brokkolit pedig semmiképp ne hagyjátok ki az étrendetekből, ha nem muszáj, hiszen rajta van a legegészségesebb zöldségek listáján. 😉
A hűtőnk minden évben dugulásig van bodzaszörppel, most se férne be egy citrom se. 🙂 Mindig érdekelt, hogy mit lehetne még belőle készíteni, a rántott bodzavirág nem a mi világunk, de egy nagyon kedves kolléganőm tegnap említette, hogy hétvégén bodzás amerikai palacsintát sütöttek. Úgyhogy több se kellett, be a kocsiba, irány a közeli rét, szedtünk néhány fej bodzát és nekiálltunk kísérletezni. Eleinte kevés bodzát tettünk bele, aztán egyre többet, míg végül pont kellemesen bodzás lett. 🙂 Ezúton is köszönöm az ötletet, mert imádjuk!
A klasszikus osztrák süti jó választás, ha csak valami harapnivaló édességet készítenétek tea, kakaó vagy tej mellé. Akár reggelire, vendégvárónak vagy csak egy hétvégi nasinak. Kevesebb, mint 10 percet kell vele foglalkozni, addig a sütő pont bemelegszik. Fel lehet dobni mazsolával, citrommal, de akár csoki-vagy gyümölcsdarabokkal is. Természetesen ebbe is csempésztem egy kis “reformságot”, a fele teljes kiőrlésű liszt és észre sem venni.
Egy örök klasszikus, nagyon szeretem, mert egyszerű a tésztája, könnyű és gyors, a dióért pedig plusz pont. Ez elkészíthető hétköznap, hétvégén vagy akár vendégeknek is, tényleg gyorsan megvan. A hagyományostól eltérően csempésztem bele zablisztet és a cukrot édesítőszerrel helyettesítettem. Senkinek nem tűnt fel. 🙂
A hentes tokány az egyik olyan magyar klasszikus, amit nagyon szeretek, bár szívesebben készítem csirkemellel és több sonkával, mint szalonnával. Inkább a sonka és az uborka ízkombója, ami miatt a kedvencek között van. A héten ez volt az ebédünk. 🙂 A maradék húsvéti sonka eltüntetéséhez is megoldás.
Ataiszfinomkörettel tálaltam, amiben rizs, bulgur és vöröslencse van.
Hozzávalók (4 adaghoz):
2 nagyobb darab csirkemell filé kockázva (kb. 500-600 g)
5 dkg felkockázott bacon
2 közepes fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
só, bors
1 dl alaplé (vagy víz és húsleveskocka)
10 dkg felkockázott gépsonka
5 db csemegeuborka
2 ek. olaj a sütéshez
Elkészítés:
Egy edényben forrósítsunk kevés olajat, majd pirítsuk meg rajta a bacont.
A hagymát kockázzuk fel és a baconhoz adva dinszteljük pár percig.
Adjuk hozzá a felaprított fokhagymát, sózzuk, borsozzuk.
Adjuk hozzá a felkockázott csirkemellet is, pirítsuk fehéredésig.
Öntsük fel az alaplével vagy vízben feloldott húsleves kockával és főzzük 15-20 percig.
Ha megpuhult a hús, adjuk hozzá a sonkát és az uborkát. Néhány perc alatt főzzük össze és kész is.
Hétvégén eszembe jutott az a süti, amit gyerekkoromban imádtam. Diós és sárga máz van a tetején (azt hittem citromos), ennyire emlékeztem. Elkezdtem kutakodni a neten és megtaláltam, hogy hivatalosan ez a sárga tetejű diós sütemény. Nagyon egyszerű elkészíteni, bár az én mázam nem lett a legszebb, ugyanis mindig elfelejtem, hogy a szilikonos sütőformát nem kellene mozgatni, amíg forró a süti. De ennyi baki belefér. 🙂 Glutén-és cukormentes verzióban készítettem el, szerintem olyan mint az igazi. Imádtam. 🙂
Hozzávalók a sütihez:
13 dkg puha margarin
11-12 dkg por édesítő (eritrit)
3 tojásfehérje
13 dkg darált dió (cukrozatlan)
12 dkg rizsliszt
1 tk. sütőpor
vanília aroma
csipet só
fél citrom leve és reszelt héja
Hozzávalók a mázhoz:
3 tojássárgája
10 dkg por édesítő (eritrit)
Elkészítés:
A sütőt 180 fokra előmelegítjük.
A puha margarint a por édesítővel habosra keverjük. Hozzáadjuk a citrom levét és reszelt héját, a vanília aromát.
A rizslisztet elkeverjük a dióval, a sütőporral és egy csipet sóval. Összekeverjük a margarinos keverékkel.
A tojásfehérjét csipet sóval kemény habbá verjük, óvatosan beleforgatjuk a masszába.
Sütőpapírral bélelt sütőformába öntjük a tésztát és forró sütőben 25 percig sütjük.
A mázhoz habosra keverjük a tojássárgáját és a por édesítőt. Ráöntjük és elkenjük a megsült, még forró tésztán és hagyjuk megdermedni.
Felszeletelés előtt hagyjuk kihűlni és vizes késsel vágjuk kockákra.
A környékünkön szerencsére rengeteg medvehagyma van ilyenkor, úgyhogy nemrég szedtünk is egy szép adagot. Tavaly húsba töltöttem, idén nem maradhatott el a klasszikus pogácsa. 🙂 Bevallom nekem elsőre nagyon fura volt, hogy fokhagyma íze van egy pogácsának, de aztán meglepően gyorsan elfogyott. 🙂
Tervezem majd reform lisztekből is megsütni, egyelőre fogadjátok szeretettel a hagyományos verziót. Na jó, ez sem teljesen hagyományos, a fele teljes kiőrlésű liszt (amúgy senki nem vette észre 😉 ), de csak azért, mert elfogyott a sima.
Ha medvehagyma, akkor van még egy téma, amiről szót kell ejteni. A medvehagyma vs gyöngyvirág dilemma. Engem sikerült megijeszteni azzal, hogy ha véletlenül nem medvehagymát szedek, hanem gyöngyvirágot, akkor megmérgeztem mindenkit, ugyanis a gyöngyvirág már kis mennyiségben is mérgező. A medvehagyma és a gyöngyvirág hasonló időben és hasonló helyeken terem, úgyhogy érdemes figyelni, hogy mit szedünk. A medvehagyma leveleinek hátoldala matt színű, míg a gyöngyvirágé fényes. A gyöngyvirág levelei szélesebbek, 6-10 cm szélesek, míg a medvehagyma 3-4 cm széles. A legkézzelfoghatóbb különbség pedig az, hogy a medvehagyma leveleinek fokhagyma illata van. Ha nem vagyunk biztosak benne, kicsit dörzsöljük meg és szagoljuk meg a kezünket. Rengeteg infót és képet találtok még a neten, de szerintem a matt levél és a fokhagyma illat alapján viszonylag könnyű megkülönböztetni. Ha boltban veszitek, akkor pedig ilyen gond nincs. Nem akartam senkit megijeszteni, de ezekről fontos tudni.
Hozzávalók:
3 dkg friss élesztő
1 dl tej
1 ek. cukor
50 dkg liszt (30 dkg búzaliszt + 20 dkg teljes kiőrlésű liszt)
2 db szobahőmérsékletű tojássárgája
25 dkg puha margarin
1 dl tejföl
1 tk.só
1 marék medvehagyma
Elkészítés:
Az élesztőt a langyos tejben elmorzsoljuk, belekeverjük a cukrot, megszórjuk a tetejét egy kevés liszttel és 10 perc alatt felfuttatjuk.
Egy tálban összekeverjük a medvehagyma kivételével a többi hozzávalót, hozzáadjuk az élesztős tejet és dagasztógépben (kb. 10 perc) vagy kézzel tésztává dolgozzuk. Lefedve, meleg helyen fél órát állni hagyjuk.
A medvehagymát alaposan megmossuk, lecsepegtetjük, felaprítjuk.
A megkelt tésztát lisztezett gyúródeszkán kinyújtjuk, rászórjuk a medvehagyma felét, két oldalán behajtogatjuk a tésztát, majd a másik irányból is behajtogatjuk. Az így kapott tésztát pihentetjük 20 percet.
Az előző lépést megismételjük: kinyújt, medvehagymával megszór, hajtogat. A végén újra kinyújt.
Tegnap linzert sütöttem, ami az egyik legkedvesebb karácsonyi sütim, de egyben a legveszélyesebb is. Először megeszek belőle egyet, aztán azon kapom magam, hogy percenként kijárok a konyhába még egyért. De tényleg, fotózás közben már arra kellett vigyáznom, hogy legalább a képre maradjon néhány.
Tudom, hogy a receptjét már mindenki kívülről fújja, de bevallom azért sütöttem ezt, mert már szükségem volt egy kis sikerélményre. Nagyon szeretek kísérletezni, félre ne értsétek, de a reform liszthelyettesítőkkel kicsit nehezebb, mint a búzaliszttel, aminek jól ismerjük a tulajdonságait és, hogy mire hogyan reagál. Na ez a biztonságérzet nincs meg a “különleges” liszteknél, és amikor már a harmadik sütim néz ki úgy, mintha büntetni akarnék vele valakit, akkor jól jön egy bevált recept, ami kevesebb izgalmat okoz.
De ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne kicsit egészségesebbé varázsolni egy jól bevált receptet. Ez a linzer teljes kiőrlésű lisztből és édesítőszerrel készült, csökkentett szénhidráttartalmú. És jelzem, így is isteni finom.
Hozzávalók:
15 dkg fehér tönkönyliszt
15 dkg teljes kiőrlésű liszt
20 dkg margarin
100 g por eritrit (vagy 90 g porcukor)
1 tojássárgája
reszelt citromhéj
vanília aroma
csipet só
lekvár a töltelékhez (én cukormentes szederlekvárt használtam)
Elkészítés:
1. Először összekeverjük egy tálban a száraz hozzávalókat, a lisztet, por édesítőt, a citromhéjat és a sót.
2. Elmorzsoljuk benne a margarint.
3. Beleöntjük a tojássárgáját és a vanília aromát.
4. Kézi mixerrel összedolgozzuk a tésztát.
5. Az asztalon kicsit átgömbölyítjük a tésztát, formázzuk, majd fóliába csomagolva hűtőbe tesszük és pihentetjük 1 órát.
6. Az 1 óra leteltével előmelegítjük a sütőt 180 fokra.
7. A tésztát kivesszük a hűtőből és lisztezett gyúródeszkán néhány mm vastagra nyújtjuk.
8. Linzerkiszúró formával kiszaggatjuk és sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük.
9. Kb. 8-10 perc alatt készre sütjük.
10. Megvárjuk amíg kihűlnek a kész kekszek, majd lekvárral összeragasztunk egy lyukas és egy nem lyukas kekszet.
Képzelj el egy szombat reggelt, amikor sokáig ágyban maradsz, bebújva a takaró alá, tv bekapcsol, kint eshet vagy havazhat, nem számít, mert bent meleg van, kezedben a friss briós és a meleg kávé vagy kakaó. Ugyeee? Imádom a friss péksütik hangulatát és mivel ritkán eszem, egyszer-egyszer a boltból is jó, de azért nem ugyanaz, mint amikor a lakást átjárja a frissen sütött péksüti illata. Jó, ehhez előző este meg kell sütni, de megéri. 🙂
Igaz, hogy általában az egyszerű, kevés összetevős és nem túl munkaigényes finomságokat szeretem, de a kelt tészták nagy kedvenceim és higgyétek el, ha egyszer ráéreztek a sütésére, utána már nagyon egyszerű és minden munkát megér.
Ahogy mindig, ezt is próbáltam egészségesebbre venni, de a kelt tésztáknál több okból sem egyszerű. Először is az élesztőnek mindenképp cukor kell, hogy a kémiai folyamatok beinduljanak, bár elég egy teáskanálnyi az élesztőhöz. A tésztába és a tetejére már édesítőszert tettem és szuper lett így is. Másodszor a liszt. Egyedül a búzaliszt képes olyan lazára megkelni, ami miatt szeretjük a kelt tésztákat. Ezért bármilyen lisztet is használunk, érdemes egy kis búzalisztet tenni bele. Én tönkölylisztet használtam és nagyon jó lett vele. Gluténmentes lisztkeverékek is vannak, amikkel működik az élesztő. És még egy tipp, ha margarin helyett vajat tesztek bele, tovább marad friss.
Szóval az enyém most teljes kiőrlésű, 1 teáskanálnyit leszámítva cukormentes 🙂 és bár nem olyan szép, mint a hagyományos, de nagyon finom.
Hozzávalók (8 db-hoz):
25 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
25 dkg fehér tönkölyliszt
50 g puha margarin
50 g por édesítő vagy porcukor
csipet só
1 tojássárgája
25 g élesztő
1 tk. porcukor
2,5 dl tej
édesítő vagy kristálycukor a tetejére
A kovászhoz 1 dl tejet egy edényben langyosra melegítünk (ne melegre), majd elmorzsoljuk és simára keverjük benne az élesztőt, beleteszünk egy teáskanálnyi porcukrot és kevés lisztet, összekeverjük, a tetejét is megszórjuk egy kevés liszttel és 15 percig állni hagyjuk, amíg szépen megemelkedik.
Ha kész van, egy nagy tálba tesszük a lisztet, a közepébe kis lyukat csinálunk és beleöntjük a kész kovászt, a puha (kicsit megolvasztott) margarint, a sót, tojássárgáját, porcukrot és a maradék tejből fokozatosan hozzáadva annyit, amennyitől megfelelő állagú lesz a tésztánk. Kézzel vagy gépi mixerrel összedolgozzuk és addig gyúrjuk, amíg a széle elválik az edénytől és nem ragad a kezünkre. A kész tésztát egy tálba tesszük, alaposan lefedjük és szobahőmérsékleten kb. 1 órát kelesztjük.
Miután megkelt a tésztánk, még egyszer átgyúrjuk, majd 8 egyenlő darabra vágjuk, hosszúkás, vékony rudakat sodrunk belőle, majd tetszőlegesen formázzuk. A legegyszerűbb, ha a megformázott rudat feltekerjük, mint egy kakaós csigát.
A sütőt előmelegítjük 200 fokra. A briósokat sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, egymástól jó messzire, mert duplájára fognak még nőni. Megkenjük mindegyiket tojássárgájával, majd újra megkelesztjük, kb. fél óráig. Ezután újra megkenjük tojássárgájával, megszórjuk kristálycukorral vagy édesítőszerrel a tetejét és kb. 20 perc alatt pirosra sütjük.
Nyáron, egy balatoni cukrászdában találkoztam a Tátra csúccsal és odáig voltam érte. Már akkor elképzeltem gesztenyésen és most jutottam el oda, hogy el is készítsem. Lehet, hogy nem olyan szép, mint a cukrászdában, de nagyon finom. 😉 Könnyű piskóta, gesztenyés krém és csokimáz. 🙂 Nem nehéz elkészíteni, de azért maszatolós, viszont minden munkát megér. Ünnepekre, vendégeknek vagy csak úgy…
5-6 ek. porcukor / por édesítő ha cukrozott gesztenyemasszát használunk, duplája ha cukormenteset
1 ek. rumaroma
A csokiöntethez:
20 dkg vaj/margarin
20 dkg étcsokoládé
Először elkészítjük a piskótalapunkat, kör alakú formákat készítve. Más recept is használható, például linzer tészta, de nekem ez nagyon bevált és ehhez a recepthez illik is.
A masszához a puha gesztenyét, a szobahőmérsékletű margarint, a porcukrot vagy édesítőt és a rumaromát mixerrel alaposan összedolgozzuk, majd simacsöves habzsákba töltjük (vagy csak levágunk a zacskó végéből egy cm-t) és a piskótára kúpot nyomunk. Ha kész lesz, már nem fog ilyen viccesen kinézni. 😉
Egy tálcára sütőpapírt teszünk, rátesszük a sütiket és hűtőbe tesszük legalább egy fél órára. Addig vízgőz felett megolvasztjuk az étcsokit a margarinnal. Kicsit kihűtjük, majd kanállal a sütikre csurgatjuk. Visszatesszük a hűtőbe dermedni és akár 10 perc múlva fogyasztható is.
Ismertek olyat aki nem szereti a palacsintát? 🙂 Bevallom én nem. Édes, sós, rántott, rakott, annyiféle verzió van, mindenki megtalálhatja a kedvére valót. Nemcsak töltelékből, de palacsitatésztából is. A tudatos életmódot választók számtalan ötletet találhatnak a neten, példának említve a banánpalacsintát. Jó ideje keresem a tökéletes palacsinta receptjét, szeretném veletek is megosztani a tapasztalataimat. Ami biztos, hogy az egyik legfontosabb eleme egy jó palacsintasütő. Számomra nincs elkeserítőbb, mint amikor leragad a tészta. 🙁
