Ez a házi héjában sült krumpli az abszolút kedvenc sós uzsonnám, plusz filmnézős nasim. Imádom a sült krumplit, bár a klasszikus értelemben vett, olajos hasáb krumplit már 2 éve nem ettem. Vendégváró falatnak is tökéletes. Mivel olajszegény és a hummusszal tökéletes párost alkotnak, nemcsak finom, de egészséges is. 🙂 Bármilyen más tunkolnivalóval, ki amit szeret, nekem most ezek voltak itthon (plusz házi hummuszt bármikor, bármennyit tudok enni).
Klasszikus recept és ezer oldalon fent van, de mint kiderült, pont így még nincs. 🙂 Ismerősöknek ígértem a receptet, mert szerencsére mindig nagy sikere van és kérdezik, hogy mi a titka. Mondanám, hogy a szeretet, amivel készítem 😀 , de igazából szerintem az, hogy vajat használok hozzá, nem margarint. Lehet vitatkozni arról, hogy melyik az egészségesebb, megjegyzem szerintem egyik se az, viszont akkor már a minőségit és a finomabbat választom. Igaz drágább, mint a margarin, cserébe ritkán készítek olyan sütit, amibe kell. Mindenkinek szíve joga a választás, nem szeretnék senkit meggyőzni. A lényeg, hogy bármelyiket is választjátok, ezekkel a zsírokkal csak mértékkel! Én csak így készítem a sajtos rudat és a sajtos pogácsát, a túró miatt annyira könnyű és laza, hogy nem lehet abbahagyni. 😀 Teljes kiőrlésű liszttel is próbáltam már többször is, úgy is szuper finom.
Már vagy ezerszer elkészítettem ezt a receptet, annyira imádom. A sós kelt tészták amúgy is a gyengéim, ez a mediterrán kombináció pedig csak tovább ront a helyzeten. 🙂 Legutóbb egy kerti partira készítettem, ahol rekord idő alatt fogyott el, tényleg kettőt pislogtunk és már sehol nem volt. Úgyhogy minimum dupla adagot készítsetek belőle. 🙂 Az alapreceptet Márk Szonjától tanultam, azóta is hálás vagyok neki. Néha tökmaggal készül, néha csak olajbogyóval, néha extrákkal is. Megunhatatlan.
Hozzávalók:
40 dkg liszt
10 g só
200 g puha vaj
3 tojássárgája
200 ml tejföl
10 g friss élesztő
80 g zöld olajbogyó lecsepegtetve, felkarikázva
50 g aszalt paradicsom lecsepegtetve, apróra vágva
Megint eljött egy olyan időszak az életemben, amikor sósakat kívánok, de nagyon. 🙂 Ahelyett, hogy a pékségbe rohangálnék pogácsáért, gondoltam a meleg ellenére bekapcsolom a sütőt és összedobok valamit, amivel nincs sok munka. Könnyű dolgozni vele, jó állaga van, 2-3 napig is finom és egyszerű elkészíteni. Egy icipici parmezán is belekerült, nagyon jól áll neki. 😉 Ebből az adagból egy nagy tepsire való, kb. 20-25 darab lesz.
Hozzávalók:
25 dkg szénhidrát csökkentett liszt
2 tk. sütőpor
13 dkg puha vaj vagy margarin + 8 dkg olvasztott a kenéshez
1 kis doboz tejföl
1 tojássárgája + 1 a kenéshez
10 dkg reszelt sajt
Elkészítés:
A lisztet dolgozzuk össze a sütőporral, puha vajjal, a tejföllel és a tojássárgájával. Gyúrjunk belőle egy cipó formát, majd tegyük fél órára a hűtőbe.
Lisztezett deszkán nyújtsuk ki néhány milliméter vastagra, téglalap alakúra.
Kenjük meg az olvasztott vajjal, majd szórjuk meg a reszelt sajttal úgy, hogy mindenhova egyenletesen jusson.
Tekerjük fel a hosszanti oldala mentén, mint a kakaós csigát, majd fóliába tekerve tegyük 1-2 órára, de akár egy éjszakára a hűtőbe, hogy szelhető legyen.
Amikor jól megdermedt, éles késsel vágjunk belőle vékony szeleteket. Tegyük sütőpapírral bélelt tepsire, kenjük meg egy tojássárgájával és 200 fokos sütőben süssük 15-20 percig.
Már-már klasszikusnak mondható a túróval készült pogácsa. Nyerő ötlet azoknak, akik nem akarnak kelt tésztával bajlódni vagy gyorsan kell összedobni egy sós nasit akár a családnak, akár vendégeknek. Szerintem finomabb is, mint az élesztős változat…kivételesen, mert általában elgyengülök a kelt tésztáktól. 🙂 Ebből a tésztából készíthettek sajtos rudat is, illetve pogácsát vagy tallért attól függően, hogy milyen vastagra nyújtjátok a tésztát. Pogácsához érdemes 2cm-esre nyújtani, tallérhoz lehet kisebb, mint az enyém. Így több lesz belőle. 😉 Zablisztből is tökéletes állaga lett és nagyon finom, sokáig marad puha, nem szárad ki. Ráadásul elronthatatlan. 🙂
A hagyományos medvehagymás pogácsa utána itt a rizslisztes és élesztőmentes verzió. Mindenképp próbáljátok ki, mert sokkal jobb, mint a hagyományos. Belül puha, kívül ropogós és isteni az íze. Meglepő volt számomra, mert a rizsliszt nem mindig úgy működik, ahogy én azt elképzelem. 🙂 De ennél a pogácsánál kellemesen csalódtam, nagyon nagy kedvenc lett.
Hozzávalók (kb. 25-30 db pogácsához)
25 dkg rizsliszt
25 dkg túró
12,5 dkg puha margarin
2 tojás (szobahőmérsékletű)
1 tk szódabikarbóna
3 ek tejföl
1 marék medvehagyma
1 tk só
Elkészítés:
A túrót tegyük egy tálba, villával törjük össze, majd keverjük el a tejföllel.
Habverővel keverjük bele a puha margarint.
Adjunk hozzá 1 egész tojást, újra keverjünk rajta egyet habverővel, majd adjunk hozzá még 1 sárgáját (a fehérjét tegyük félre a kenéshez).
Végül adjuk hozzá a szódabikarbónával, sóval elkevert rizslisztet, valamint a megmosott és apróra vágott medvehagymát és dolgozzuk össze, akár kézzel.
Fóliával letakarva tegyük hűtőbe 1-1,5 órát.
Lisztezett gyúródeszkán nyújtsuk ki a tésztát, nagyon óvatosan, ne túl vékonyra, mert már nem fog annyit emelkedni, mint egy kelt tésztás pogácsa.
A környékünkön szerencsére rengeteg medvehagyma van ilyenkor, úgyhogy nemrég szedtünk is egy szép adagot. Tavaly húsba töltöttem, idén nem maradhatott el a klasszikus pogácsa. 🙂 Bevallom nekem elsőre nagyon fura volt, hogy fokhagyma íze van egy pogácsának, de aztán meglepően gyorsan elfogyott. 🙂
Tervezem majd reform lisztekből is megsütni, egyelőre fogadjátok szeretettel a hagyományos verziót. Na jó, ez sem teljesen hagyományos, a fele teljes kiőrlésű liszt (amúgy senki nem vette észre 😉 ), de csak azért, mert elfogyott a sima.
Ha medvehagyma, akkor van még egy téma, amiről szót kell ejteni. A medvehagyma vs gyöngyvirág dilemma. Engem sikerült megijeszteni azzal, hogy ha véletlenül nem medvehagymát szedek, hanem gyöngyvirágot, akkor megmérgeztem mindenkit, ugyanis a gyöngyvirág már kis mennyiségben is mérgező. A medvehagyma és a gyöngyvirág hasonló időben és hasonló helyeken terem, úgyhogy érdemes figyelni, hogy mit szedünk. A medvehagyma leveleinek hátoldala matt színű, míg a gyöngyvirágé fényes. A gyöngyvirág levelei szélesebbek, 6-10 cm szélesek, míg a medvehagyma 3-4 cm széles. A legkézzelfoghatóbb különbség pedig az, hogy a medvehagyma leveleinek fokhagyma illata van. Ha nem vagyunk biztosak benne, kicsit dörzsöljük meg és szagoljuk meg a kezünket. Rengeteg infót és képet találtok még a neten, de szerintem a matt levél és a fokhagyma illat alapján viszonylag könnyű megkülönböztetni. Ha boltban veszitek, akkor pedig ilyen gond nincs. Nem akartam senkit megijeszteni, de ezekről fontos tudni.
Hozzávalók:
3 dkg friss élesztő
1 dl tej
1 ek. cukor
50 dkg liszt (30 dkg búzaliszt + 20 dkg teljes kiőrlésű liszt)
2 db szobahőmérsékletű tojássárgája
25 dkg puha margarin
1 dl tejföl
1 tk.só
1 marék medvehagyma
Elkészítés:
Az élesztőt a langyos tejben elmorzsoljuk, belekeverjük a cukrot, megszórjuk a tetejét egy kevés liszttel és 10 perc alatt felfuttatjuk.
Egy tálban összekeverjük a medvehagyma kivételével a többi hozzávalót, hozzáadjuk az élesztős tejet és dagasztógépben (kb. 10 perc) vagy kézzel tésztává dolgozzuk. Lefedve, meleg helyen fél órát állni hagyjuk.
A medvehagymát alaposan megmossuk, lecsepegtetjük, felaprítjuk.
A megkelt tésztát lisztezett gyúródeszkán kinyújtjuk, rászórjuk a medvehagyma felét, két oldalán behajtogatjuk a tésztát, majd a másik irányból is behajtogatjuk. Az így kapott tésztát pihentetjük 20 percet.
Az előző lépést megismételjük: kinyújt, medvehagymával megszór, hajtogat. A végén újra kinyújt.