Mindig szekálom a családot, ha meghallom, hogy fagyasztott pizzáról beszélnek, pedig régebben mi is vettünk. De csak addig, amíg meg nem tanultunk itthon pizzatésztát sütni. Még mindig alig hiszem el, hogy ilyen kevés munkával ennyire gyorsan megvan a vacsora. Azóta még jobban imádom a pizzát. 🙂 Csak összedolgozom kézzel a tésztát, 20-30 percre félreteszem, utána kézzel kinyújtom, megkenem szósszal, rá a feltét, sütő 10 perc és kész. Most függetlenül attól, hogy egészséges-e vagy nem a bolti, sokkal de sokkal finomabb az itthoni és olyan feltétet teszel rá, amilyet csak akarsz. Nálunk az olasz nyaralás óta a margherita a nyerő, csak paradicsomszósz, friss paradicsom, mozzarella, reszelt sajt és a végén friss bazsalikom kerül rá. Persze olyat soha nem fogunk tudni készíteni, mint amilyet ott ettünk, de a hangulata megvan. 😀 Remélem ti is kedvet kaptok hozzá. Viszlát, bolti pizza!
Már említettem, hogy néhány hónapig egy szigorú zsír-és rostszegény diétát kellett tartanom. Bár sok mindent ki kellett hagynom az étrendemből, mégsem szenvedtem hiányt finomságokban és ezt ez a recept is bizonyítja. Azóta többször elkészítettem, imádom minden összetevőjét. Plusz szokás szerint gyorsan megvan. 🙂
Már vagy ezerszer elkészítettem ezt a receptet, annyira imádom. A sós kelt tészták amúgy is a gyengéim, ez a mediterrán kombináció pedig csak tovább ront a helyzeten. 🙂 Legutóbb egy kerti partira készítettem, ahol rekord idő alatt fogyott el, tényleg kettőt pislogtunk és már sehol nem volt. Úgyhogy minimum dupla adagot készítsetek belőle. 🙂 Az alapreceptet Márk Szonjától tanultam, azóta is hálás vagyok neki. Néha tökmaggal készül, néha csak olajbogyóval, néha extrákkal is. Megunhatatlan.
Hozzávalók:
40 dkg liszt
10 g só
200 g puha vaj
3 tojássárgája
200 ml tejföl
10 g friss élesztő
80 g zöld olajbogyó lecsepegtetve, felkarikázva
50 g aszalt paradicsom lecsepegtetve, apróra vágva
Mindig van egy olyan étel a tarsolyomban, amit 5-10 perc alatt össze tudok dobni, ha nincs ebédem. Az örök kedvenc a bolognai spagetti :), azt bárhol, bármikor képes vagyok enni (és sajnos bármennyit). Az utóbbi egy évben jött be ez a tészta, ami úgy született, hogy nézzük meg mi van itthon. Tészta mindig van, azt kifőzöm gyorsan, addig nézzük meg mit lehet rátenni. Volt a hűtőben pesto és parmezán (utóbbi már mindig van, aki drágállja, annak üzenem, hogy sokáig elvan, egyszerre kevés is elég az intenzív íze miatt, viszont minden falat egy mennyország), ez volt az első verzió, csak így minimálban. Utána már turbóztam, hogy tegyünk rá aszalt paradicsomot, aztán jött a spenót vagy a bazsalikom, ami szintén mindig van, mert hála istennek nagyon jól érzi magát itt, néha pedig tonhal konzervet is keverek bele, attól függ milyen kedvem van. Ez az egész tésztafőzéssel együtt 10 perc, az effektív munka kb. 3 perc, úgyhogy pont a lusta napjaimra való. Ez a recept már az “5 perc munkás” változata. 🙂
Ebédnek is, vacsorának is elkészíthetitek, 10 perc alatt kész. Bármilyen zöldséggel helyettesíthető, én abból válogattam, ami kéznél volt és amitől szép színes lesz, hogy még nagyobb kedvem legyen megenni. A rizstésztát pedig nem tudom megunni, szerintem minden héten étlapon van. 🙂
Ezt a kenyértölcsért elkészíteni…nagyon buli volt :), minden percét élveztem. Amikor először készült, nagyon kíváncsi voltam, hogy az lesz-e a végeredmény, amire számítok és örömtáncot jártam, amikor sikerült és még finom is lett. 🙂 Azóta már többször is elkészült, egyre szebbre sikerülnek a tölcsérek és a receptjéből már készítettem kenyeret és zsemlét is, szerintem nagyon finom.
Igazából tavaly nyár óta szeretnék kenyértölcsért készíteni, amióta az egyik fesztiválon megkóstoltam a kolbásszal töltött verzióját, nem tudom ismeritek-e. Akkor eldöntöttem, hogy ezt otthon is megcsinálom, egyrészt mert kihívás, másrészt mert isteni finom.
Szóval tudom, hogy a megszokottól eltérően ez idő-és munkaigényes, de tényleg megéri. Csinálhattok kisebb és szélesebb tölcséreket, akkor több minden fér bele. 🙂
A recept megjelent a Kifőztükmagazin áprilisi számában is.
A langyos vízben elmorzsoljuk az élesztőt, hozzáadjuk a cukrot, megszórjuk kevés liszttel a tetejét és lefedve 10 percig állni hagyjuk.
Egy tálban összekeverjük a kenyértölcsér hozzávalóit, beleöntjük az élesztős keveréket is, majd dagasztógépben vagy kézzel egy lágy, kissé ragacsos tésztát dolgozunk össze. Kelesztőtálban vagy jól lefedett edényben egy óra alatt duplájára kelesztjük a tésztát.
Enyhén lisztezett deszkára borítjuk, 8 egyenlő részre vágjuk, majd minél vékonyabb, körülbelül ujjnyi vastag rudakat sodrunk.
A tölcsér elkészítéséhez egy A4-es papírt ráhelyezünk egy, a papírnál kicsit nagyobb alufólia darabra, majd feltekerjük tölcsér formát alkotva. A papíron körbetekerjük az alufóliát úgy, hogy mindenhol alaposan befedje.
A tölcséreket vékonyan bevajazzuk vagy olajozzuk és alulról felfelé óvatosan rátekerjük a tésztát. Nem kell túl szorosan, még kelni fog a tésztánk.
Sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük és fél óráig hagyjuk újra megkelni.
Lekenjük tojással, megszórjuk a magokkal és 180 fokra előmelegített sütőben 20-25 percig sütjük. Ha kihűlt, csavaró mozdulatokkal könnyen le tudjuk szedni a tölcsérről.
A salátához a zöldségeket megmossuk, megpucoljuk, apró karikákra vágjuk. A natúr joghurtot kikeverjük a fűszerekkel és a citromlével.
A csirkemellet felkockázzuk, ízlés szerint fűszerezzük és kevés olívaolajon, forró serpenyőben ropogósra sütjük.
Összekeverjük a zöldségeket, az öntetet és a csirkemellet, majd megtöltjük vele a tölcséreket.
A környékünkön szerencsére rengeteg medvehagyma van ilyenkor, úgyhogy nemrég szedtünk is egy szép adagot. Tavaly húsba töltöttem, idén nem maradhatott el a klasszikus pogácsa. 🙂 Bevallom nekem elsőre nagyon fura volt, hogy fokhagyma íze van egy pogácsának, de aztán meglepően gyorsan elfogyott. 🙂
Tervezem majd reform lisztekből is megsütni, egyelőre fogadjátok szeretettel a hagyományos verziót. Na jó, ez sem teljesen hagyományos, a fele teljes kiőrlésű liszt (amúgy senki nem vette észre 😉 ), de csak azért, mert elfogyott a sima.
Ha medvehagyma, akkor van még egy téma, amiről szót kell ejteni. A medvehagyma vs gyöngyvirág dilemma. Engem sikerült megijeszteni azzal, hogy ha véletlenül nem medvehagymát szedek, hanem gyöngyvirágot, akkor megmérgeztem mindenkit, ugyanis a gyöngyvirág már kis mennyiségben is mérgező. A medvehagyma és a gyöngyvirág hasonló időben és hasonló helyeken terem, úgyhogy érdemes figyelni, hogy mit szedünk. A medvehagyma leveleinek hátoldala matt színű, míg a gyöngyvirágé fényes. A gyöngyvirág levelei szélesebbek, 6-10 cm szélesek, míg a medvehagyma 3-4 cm széles. A legkézzelfoghatóbb különbség pedig az, hogy a medvehagyma leveleinek fokhagyma illata van. Ha nem vagyunk biztosak benne, kicsit dörzsöljük meg és szagoljuk meg a kezünket. Rengeteg infót és képet találtok még a neten, de szerintem a matt levél és a fokhagyma illat alapján viszonylag könnyű megkülönböztetni. Ha boltban veszitek, akkor pedig ilyen gond nincs. Nem akartam senkit megijeszteni, de ezekről fontos tudni.
Hozzávalók:
3 dkg friss élesztő
1 dl tej
1 ek. cukor
50 dkg liszt (30 dkg búzaliszt + 20 dkg teljes kiőrlésű liszt)
2 db szobahőmérsékletű tojássárgája
25 dkg puha margarin
1 dl tejföl
1 tk.só
1 marék medvehagyma
Elkészítés:
Az élesztőt a langyos tejben elmorzsoljuk, belekeverjük a cukrot, megszórjuk a tetejét egy kevés liszttel és 10 perc alatt felfuttatjuk.
Egy tálban összekeverjük a medvehagyma kivételével a többi hozzávalót, hozzáadjuk az élesztős tejet és dagasztógépben (kb. 10 perc) vagy kézzel tésztává dolgozzuk. Lefedve, meleg helyen fél órát állni hagyjuk.
A medvehagymát alaposan megmossuk, lecsepegtetjük, felaprítjuk.
A megkelt tésztát lisztezett gyúródeszkán kinyújtjuk, rászórjuk a medvehagyma felét, két oldalán behajtogatjuk a tésztát, majd a másik irányból is behajtogatjuk. Az így kapott tésztát pihentetjük 20 percet.
Az előző lépést megismételjük: kinyújt, medvehagymával megszór, hajtogat. A végén újra kinyújt.
