Két dolog van csak, amiért nem szívesen állok neki sütni. Az egyik, hogy takarítani kell utána és ahogy én szoktam sütni, nem is keveset. A másik pedig, hogy a nagy részét én eszem meg. 🙂 Most a karantén idején amúgy se találkozunk annyit a családdal, hogy szét tudjak osztani egy tepsi sütit és amennyire szeretem a máglyarakást, biztos, hogy felfalnám az egészet. Ez a kettő volt a fő oka, hogy csak kis adag készült, plusz az, hogy már régóta szerettem volna használni ezt az icipici piros sütőformámat. 🙂 Tökéletes recept akkor is, ha van otthon száraz zsemle vagy mondjuk kalácssütésből megmaradt tojásfehérje. 🙂 Az édesítés az én ízlésem szerint van, de az édesszájúak tegyenek még bele 1-2 evőkanál édesítőt vagy cukrot.
Hozzávalók 1 főre:
- 1 db zsemle
- 0,5 dl tej
- egy csepp vanília aroma vagy vaníliás cukor
- 1 közepes alma
- 0,5 tk. fahéj
- 1 evőkanál baracklekvár, lehetőleg házi
- 1 tk. darált, cukrozatlan dió
- 1 tojásfehérje
- 1 evőkanál por édesítő vagy porcukor
Elkészítés:
- A sütőt melegítsük elő 180 fokra.
- A tejet langyosítsuk fel (vagy csak legyen szobahőmérsékletű) és keverjük el benne a vaníliát.
- A zsemlét kockázzuk fel 0,5-1 cm-es darabokra. Keverjük össze a vaníliás tejjel, hagyjuk állni pár percet.
- Közben az almát mossuk meg, hámozzuk meg, kockázzuk fel kis kockákra és egy edényben kevés vízzel és fahéjjal pároljuk félpuhára, kb. 5 perc alatt.
- A sütőformánkat vajazzuk ki. Tegyük bele a zsemlét úgy, hogy ne maradjon köztük rés.
- Tegyük a párolt almát a zsemlére.
- Kenjük meg lekvárral.
- Szórjuk meg dióval.
- Fóliával letakarva süssük 20 percig.
- Közben a tojásfehérjét verjük kemény habbá. Amikor már félkemény, keverjük bele a cukrot vagy édesítőt.
- A sütőből kivett máglyarakásra halmozzuk egy kanál vagy habzsák segítségével a tojáshabot és 5-8 percig még tegyük vissza sülni.
- Másnaposan a legjobb.
A férfiadag dupla mennyiség volt, de természetesen annak is én ettem meg a felét. 😀 Mentségemre szóljon, hogy másnap.
