Talán nem túlzás, hogy szakácskönyvet bárki írhat. (Talán egyszer én is fogok.:) ) A könyvesboltok polcain halomra állnak az újdonságok, alig lehet belőlük választani, én néha nem is tudok. 🙂 Szeretem csak úgy kedvcsinálónak, inspirációnak lapozgatni őket. Nagyon jók arra, hogy újdonságokat kipróbáljunk, ismerkedjünk alapanyagokkal, trendekkel, hagyományokkal, diétákkal. De számtalan olyan gasztrokönyv is van, amelyek kimondottan a tanulni vágyóknak készülnek és segítségükkel stabil konyhai alaptudást szerezhetünk, teljesen kezdők és haladók is. Ilyenekből szeretnék szemezgetni nektek, azokból, amelyek nekem sokat segítettek és még segítenek a mai napig is a konyhában.

Elmesélek nektek egy történetet arról, hogy én hogy kezdtem, de elég ciki, úgyhogy kérlek ahogy elolvastátok, felejtsétek is el. 🙂 Kb. 13-14 éves voltam, kezembe került egy egyszerű szakácskönyv fázisfotókkal. Héjában sült krumpli mikróban, gondoltam ez nekem pont elég kihívás lesz. A recept leírása szerint és a fázisfotón is egyértelmű volt az utasítás, hogy a krumplit csomagoljuk papírtörlőbe, majd tegyük a mikróba nem tudom hány percre. Gondolkodás nélkül követtem az utasítást, aminek az lett az eredménye, hogy rövid időn belül lángokban állt a mikró. Mondtam én, hogy ciki lesz. 🙂 Vakon bíztam a szakácskönyvben még akkor is, ha elgondolkoztam azon, hogy papírt tegyek-e a mikróba. Ezért fontos, hogy ne vegyünk meg minden szakácskönyvet, amiben szép képek és jónak tűnő receptek vannak, hanem szerintem a forrása, a szerzője/szerkesztője is nagyon fontos, ha nem fontosabb.